A növényekben rejlő csodaszerek-dió

A sorozat következő alanya az éppen aktuális dió. Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre használhatjuk a finom süteményeken kívül.

A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió.


Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus.
A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.
Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott.
Belsőleg csak a népgyógyászat használja elvétve. A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.
A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják.
Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

Felhasználása:
Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott.

Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják.

Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott.

Dióolaj

Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére.

Tárolása fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben történjen.

 Jó tudni,hogy a juglon-tartalom miatt a növény huzamosabb ideig történő használata nem javasolt.